hétfő, január 31, 2005
na nem vagyok depressziós, hanem forrok a dühtől az idióta családom miatt. a járulékosakra gondolok, mint a nevelőapa vagy a tesó.
előbbi... én nem is hiszem, hogy él. semmi öröme, egy élőhalott, aki a tévé előtt döglik vagy alszik, és három napig nincs széklete, ha ki kell állni a kocsival. mindenben csak azt látja, miért
nem lehet. nem vitt el minket tegnap az sch-ig, mert hol fordul meg, és egyébként is, pedig csak a körúton kell végigmenni. az előbb is alakított, fel is basztam magam.
a hugi meg kivette a barátnőjével az olsen ikrek legújabb filmjét. ez csak amolyan apró mozzanat a napi faszkivan-adaghoz.
ellenben a somos hermanitos de leche fordítása (egészben: haver, felfogtad, hogy gecitesók vagyunk?) nem igazán sikerül magyarul, mert spanyolul a tej kétértelműbb, mint nálunk, azonban így elveszik a tejtesóság-poén. na jó, tegnap még a gecitesónak is örültem. akkó most nézzük meg a következő spanyol dugós filmet (entre las piernas). (apropó, kedd-szerda este mozi, almodovar - a vágy törvénye. enikő nem ér rá. valaki?)