szerda, január 19, 2005
képzeld el a legnagyobb vesztest, ami lehet egy 18 éves lány.
két helyre tervezi beadni a jelentkezését. az első a táncművészeti koreográfus szaka, a másik a képzőn a szobrász szak.
valaki igazán szólhatna neki, hogy gyakorlati felvételi van, bemutatandó művekkel, rajzvizsgával, táncosmúlttal...
táncol pár éve a falusi tánckörben (ami még nem feltétlenül alapvetően kevés, de ez konkrétan az.), rajzolni nem tud, szobrászkodni nem szokott.
majd a hugom, aki már elsős kora óta táncol, és jelenleg háromféle táncra jár, tökéletes az alkata hozzá, majd ő esetleg próbálkozhat 18 évesen.
ezen kívül nem tudom megérteni, hogy értelmes emberek hogy választhatják ilyen nagy százalékban
a finnugor, a néprajz, a pedagógia, a filozófia szakokat... nem különösebb érdeklődésből, hanem mert oda látnak esélyt a felvételre magyarral, törivel... ááállatok.
(ezen kívül lesz még élelmiszeriparis jelentkezés, sík hülye kémiából meg hasonlókból. egy rakás idegenforgalmis meg szállodaszakos. a másik rakás kommunikációs. a harmadik rakás banki ügyintéző és társai. számos pszichológia. orvos, fényképész, énektanár, alkalmazott matematikus, operatőr. na és meg sem említem azokat, akik szegednél messzebb nem mennek, mert a paskójuk nem engedi őket.)
viszont azt megemlíteném, hogy spanyoltanár ma felvilágosított, hogy ha szegedre felvesznek és pestre nem, akkor félév-egyév után átigazolhatok pestre. meggondolandó, hogy beadjam szegedre is. ahogy a csaj mondta, hogy ne lógjon a seggem a levegőben, amíg kint vagyok az idegenben. (meg ne kelljen hazajönni felvételizni meg ilyenek)