kedd, november 09, 2004

olyan bazi rég nem írtam.

vége lett a vizsgáknak, amikkel már nagyon faszom kivolt (ha egy tantárgy nem "hasznos" a "karrierépítésben" meg hasonló maszlagok, az még előny is lehet, ha egy tantárgy unalmas, azt nem fogom tudni megtanulni, hogyha pedig unalmas és geci a vizsga az megbocsáthatatlan.) Meg megbocsáthatatlan az is, hogy múlt héten tavasz volt, és mire élvezni kezdem, EZ lesz belőle.

elmentem inkább megnézni a Dealert, Fligeauf (öhh, nemtom, de sötétlelkű) Benedek sötétlelkű filmjét. Konkrétan hányingerem volt egyes részeknél, nem azért, mert gusztusalan volt (annak, aki nem látta), hanem mert megüt, gonoszan, aljasan, gyomorszájba.

Mindamellett kezdem magam jólérezni itt a szakkoliban, habár nemvagyok az a könnyenbeilleszkedős típus, a helyzet folyamatosan javul. mondta zsuzsi (szobatársam), hogy van az a fogalom, h "TEK-adó", ami azt jelenti, hogyamikor bekerülsz ide, hirtelen romlik x-el az átlagod. ez nálam is játszik, ráadásul iolyenvállvonogatós köcsöglettem, hogy "de annyira nem érdekel" "komolyan leszarom" - mondok újabban. Pedig az évnek ugy indultam neki, hogy 5ös leszek mindenből, mert erasmus :))

A hét/a hónap/tárgyidőszak felejtése: van ugye első körben az alex, akivel sajnálom, hogy nagyon ritkán beszélünk, szerintem lehettünk volna barátok. gyakorlatban pedig átkonvertálódott emlékké. és neki az a szerencséje a tárgyidőszak többi felejtésével szemben, hogy javarészt pozitív emlékké konvertálódott, nem ugy, mint a barátaim,akikkel kapcsolatban az utóbbi időszak nyűglődéses-szenvedéses jellege meghagyta a maga nyomait a szép emlékeken is. Mostanra, hogy kiderült, egyaltalán nemaz számít, hogy milyen messze lakom - mint gondoltam azt eddig, úgy érzem, hogy életem egy korszaka végleg lezárult. És kicsit lemondóan konstatálom, hogy míg mások életében a szerelmek jönnek-mennek, az enyémben a barátok, ami olyan, mintha a levegőben lógnál, ráadásul meg a szerelmek sehol.

Szerencse, hogy annyi mindent csinálok mostanában, h nincs időm azon depresszálni, hogy mennyire nincsenek biztos pontok az életemben.

és bárhogy is csengjen ez az egész, kurva jól vagyok ma. Ha sütne a nap, még boldog is lennék.