csütörtök, október 14, 2004


ma minden világfájdalom az arcomra volt írva; nem voltam valami vidám és szociális hangulatban, mondjuk úgy. rá kell jönnöm, hogy az a bajom, hogy senkivel sem vagyok napi analóg kapcsolatban (jó erre a fogalom?) a családomon kívül, akitől valami kis szeretetet kaphatnék. és valószínűleg csak áltatom magam azzal, hogy mert a barátaim messze laknak, mert ha itt laknának, akkor sem kapnék sokkal több szeretetet. és ez marhára tud fájni. valaki engem is ölelgessen meg.

5:50 du. |