szombat, július 24, 2004
o, ha tudnam, mi az, ami most szol a tilosban... annyira jo kis csilláutos dolog, mindjart sirva fakadok, de hat hogy nezne ki az egy netcafeban. (nagyon nagyon nagyon jo...)
a munkamat egyre jobban szeretem. tegnap vegre be tudtam fejezni az uj eletet orhan pamuktol, amit mar nagyon untam, de halistennek meg is halt a foszereplo az utolso oldalon. tanulsag: attol, hogy ulpius, meg egyaltalan nem biztos, hogy jo. viszont elkezdtem ma a halhatatlansagot kunderatol, ami lenyegesen jobb persze, es nem csak sikerult elolvasnom egy jelentos hanyadat, de meg a dom tornyaba is felmentem egy magyar meg egy
egyiptomi fickoval, mert lemaradtak a hivatalos toronylatogatos idopontrol, es az idegenvezeto csaj nem akart megint felmenni. szoval vagy egy orat toltottem ezzel a ket emberrel, vegre gyakorolhattam egy kis angolt, raadasul teljesen aranyos volt az egyiptomi, huszoneves, de tobbet tudott magyarorszagrol, mint en, pedig csak itt nyaral, semmi tobb. meg azt is mondta, hogy volt mar egy csomo orszagban, de mi vagyunk a legkedvesebbek, csak az a baj, hogy az egyetlen nyelv, amin itt boldogulni lehet, az a
magyar. hat ilyenek vagyunk mi.