hétfő, január 19, 2004
nagyjából meggyógyultam, elég rossz volt. lélekben már dániában vagyok, és még 11-et kell aludni..
betegség alatt a szemem sem mindig tudtam nyitva tartani, ezalatt volt idom gondolkodni sok dolgon. központi téma volt a halál; ha halálos beteg lennél, mit gondolnál arról, hogy elhidegítsd magadtól a szerelmedet, hogy ne kelljen ápolgatnia meg szenvednie? melyik a rosszabb? hülye dolgok. már annyiszor találkoztam a halállal (más halálával), hogy egész közeli ismerosnek érzem néha. nem jó, ha ilyen végenincs dolgokon agyalok. hogy lehet az, hogy nincs vége a világegyetemnek? egyszer vége kell, hogy legyen! de ha vége van, utána kell lennie valaminek! ez is ilyen végtelen-agyalás, mikor megoldás nincs, csak következo kérdés.
el akarok menni messze. legyen már február. minden miatt.