szerda, június 25, 2003
át kellett mennem ebéd után a matek különtanáromhoz - két lépés mamámtól. gratulált a bizonyítványomhoz, majd elém tett egy papírt. az idei matek felvételi sor, bazmeg. próbáljam már megoldani. a nyár erősen ráült a fejemre, és nem is hagyta gondolkozni. csak néztem bután, a tanár meg újra elővette a kedvencét, hogy jövő nyáron heti négy órás intenzív előkészítőre kell hozzá járnom plusz otthoni feladatok, hogy minimum húsz év felvételijét kell megoldanom, hogy aki sulban ötös, a felvételin még semmit sem ér, én meg
legszívesebben üvöltöttem volna, nem is, inkább sírtam volna, én jövő nyáron nem akarok intenzíven előkészülni, de minimum olyan sűrű programot, mint idén, faszom az egész oktatásba, nem akarom, ki akarok szállni meg felébredni. és akkor még basszák az agyunkat az új érettségivel is, amiről senki nem tud semmit.