péntek, június 27, 2003
ha ellopnának tőlem
520.000 forintot...
nekem az nagyon fájt, mikor egy hónapban - két részletben - tízet.
valahogy most nem akarom átérezni.
mindig irigyeltem azokat, akik a napsütésben beülnek egy kávéház teraszára, gusztusos dolgokat fogyasztanak, bemennek egy antikváriumba, vesznek valami kellemesen szórakoztató bölcsészeset, a kedvesaranyos utcai árustól vesznek egy csokor üde friss virágot, aztán hazamennek az egyedi,ámde nem túl költséges berendezésű albiba, és mindezt úgy csinálják, hogy irigyeljem őket, és ne mondjam rá, hogy "á, bölcsész/sznob/giccs/reklámfilm".
valamilyen szép álmomban ilyen lehet az egyetemista-élet. de én nem leszek bölcsész, és még egy nem túl költséges albit sem tudok majd megfizetni, és ennyi erővel most is vehetnék virágot bármikor, de nem veszek. ha tehetném, se lennék ilyen. az ember túl lusta ahhoz, hogy irigylésre méltó (egy szó??) életet éljen.