csütörtök, február 27, 2003
tudod, mi a te bajod? hogy nem volt még igazán igazi barátod. egy sem. azt sem tudod, milyen az, éppen ezért nem is érzed talán, hogy hiányzik. és azt sem veszed észre, hogy én akár az is lehetnék. nem tudod, hogy én mennyire tudok szeretni egy jó barátot, nem tudod, hogy mit veszítesz velem. az, hogy naponta elhülyéskedünk, nem túl sokat ér ám. mert mindenkivel ezt csinálod. egyszeruen
utálom, hogy neked mindenkivel jóban kell lenned. hogy mindenkivel beszélned kell két szót, ha látod. hogy téged mindenkinek ismernie kell. szerintem még mindig nem ér többet tíz felületes kapcsolat egy kb jó barátságnál. tudod, mikor minden kis hülyeséget elmondasz a másiknak. vagyis, dehogy tudod, hiszen még nem érezted. nem tudod, milyen az, feltétel nélkül megbízni valakiben.
önzonek tunök, tudom. pedig csak látom benned azt, akit én tényleg tudnék szeretni, teljesen haveri alapon. miért is lennék naiv? tudom, hogy neked mindig is fontosabbak lesznek azok a látszat-kapcsolatok, és nem fogod észrevenni a lehet?séget. nem fogsz észrevenni engem. olyan ez, mint a beteljesületlen szerelem. egyszeruen a barátod akarok lenni. de te sosem fogsz igazán közel engedni senkit, plánem engem. még jó, hogy te azt sem tudod, mi az a blog. ha barátok lennénk, elmondanám neked. de ha olvasnád, akkor sem tudnád, hogy ez te vagy. mondtam, sosem fogod észrevenni.