hétfő, január 06, 2003
kurvaanyádat. azt. szopjad le magad kétszer keresztbe te köcsög. rohadt primposta. faszom. engedjél már be engem a leveleimhez, hát jogom van hozzá, bazmeg!
engedj beee! akarom látni a leveleimet, akarom! faszom geci, áá.
na. kicsit lenyugodva most nem is tudom, mit írjak. igazából az emiljeimre lettem volna igazán kíváncsi. meg akartam tűzforgatót keresni. ha nagy leszek, tűzforgató leszek. de addig is interjút akarok csinálni eggyel (esetleg kettővel, sőt, még hárommal is), és nem azért, mert mindenkit annyira nagyon érdekel a téma, hanem mert engem érdekel, szóval ha te tűzforgató vagy (az is lehet, hogy más a neve), vagy ismersz ilyet, akkor írj nekem. most nincs kedvem ide berakni a címem, fent megtalálod. meg egyébként is, úccse tudom elolvasni.
egyébként elsőkézből értesülhettek a sztrájkról, mármint a volánosról, mert. érdekes módon hiába vártam, hogy majd nem érek be órákra, beértem. mert a szokásos egy darab hatharmincas helyett négy is jött, de még így is kiválasztottam a leghosszabb menetidőset. aztán még reménykedtem az éjjel lehullott töménytelen mennyiségű hóban, de az is épp annyira tudott minket akadályozni, hogy húsz perc késéssel, de éppen beérjünk. délután meg elértem a kettőötöst, mert kettöötvenötkor indult. volánpóva, szeretem. viszont ha valaki azt mondja, hogy nem lenne hányingere egy olyan buszban, ami belül babakék, narancsszínű meg rikítóerőscitromsárga, annak nem fogok hinni.
primposta, bazmeg.
mellesleg ha sofőr lennék, ma összefostam volna, majd kétszer tökön lőttem volna magam. hó, muá.
most hívott gitáros néni erősen, hogy holnap nem lesz óra. ezt most kivételesen nem bánom, mert a karácsonyfa alatti mutatvány óta nem volt gitár a kezemben. az élet pedig szép. de most nincs időm megcáfolni.