szerda, január 01, 2003
::..folyamatos zuhanás... olvasd végig, persze..::
én álmos. már nem dob annyira a fejem. any így hívja, ha be van csípve, de judy nem ismerte ezt. na szal összegezzük az elmúlt évet? sok új haver, de már megtanultam azt is, hogy senkit sem kell barátnak vagy havernak hívni, mert úgyis csalódás, úgyis átverés, úgyis áldolog az egész. mi a barát? hogy lehet egy nemlétező fogalmat meghatározni? ha barátság nem is létezik, akkor ez egy felesleges főnév. te az vagy? te vagy az valakinek? ha nekem nem is... azért szerethetsz, de nem vagy a barátom. az senki, még akkor sem, ha azt hiszi.
2003. ilyenekre jöttem rá. nem tudom, hogy jó-e ez nekem egyáltalán. szeretni, de nem bízni senkiben. mert mostanában senkiben sem sikerül teljes mértékben. ha bíznék is benne, ott van az, hogy senkiben! ez mindig közbeszól.
judy talán bealudt, miért nem mondja, hogy szálljak már le a netről, music off, és aludjunk? mondhatná. de így önző leszek, hisz lelketlen vagyok. és itt maradok. és én nem mondom. már két hete háromkor alszom el, és délben meg később kelek, bioritmus szabadságra küldve, hétfőig. akkor ébredj fel, megint ötnegyvenkor kelsz, muszáj. új év, de minden marad. semmi nem változik. másik szám van a naptárban. de hiszen minden nap. nem érdekel az új év, csak zs-ral fogok többet beszélgetni. megpróbálni. az is valami. és idén egy számmal nagyobb leszek. szerintem ez sem jelent semmit. 16 a tizenöt helyett. legalább páros szám. zenét a fülbe, sikerélményt, mert az kell, és tök jól leszek. még szeretet sem kell. úgy sincs folyton. ez olyan időszakos dolog, mint a fronthatás. ha nincs mindig, akkor mindig meglehetek nélküle, nem? te nem szeretsz, akkor ki fog? senki sem... mert már minden rohadtul mindegy. neked is. hidd el. most még tiltakozol, de hamarosan rájössz, hogy igazam volt. most nagyon szétesős lazulós anima feldolgozás yonderboitól - szeretem. pont most kell. most sokkal több jön belőlem, mint egy semleges helyen egy semleges időben, mikor leírom a kicsi életem hülye pillanatait. most tulajdonképpen jó nekem. ultrahosszú bejegyzés. de hiszen le kellene zárnom ma valamit. egy évet. de mi egy év, hogy lezárjam? semmi. valaki megmondta, hogy itt a vége, és akkor nekem is véget kell vetni? mi van, ha én még folytatásra érdemesnek tartom 2002t? egyébként nem. olyan, mint a többi. egyforma minden. csak a dátum változik meg a divat. de azzal sem megyünk sokra. ismerd el. megfogadom, hogy idén fogok athinát olvasni, mert azt mindenki, milyen trendi már. és hosszú bejegyzések néha, ez jó. elolvasom, mit írtam eddig, és aztán szanaszét küldöm az emberiségnek, fogjátok, vegyétek, egyétek. ugyehogyjó.