szombat, december 21, 2002
már nem icqzok. talán ezért érzem már egyre reménytelenebbnek a napomat. 15:40. ma még nem ettem semmit.
semmit!!! m'kay, fogyókúra rulz, de azért... már netezni sincs kedvem, olyan, mintha már ott sem tudnának semmi újat mutatni, nyújtani. és talán tényleg nem. már mindent leírtak és megmutattak itt. a zélet épp céltalan, még mindig. de ma lesz sok felesleges bejegyzés itt. a szemem azt mondta, ha hazamegyünk, még számol velem. megértem. most komolyan. már fürödni sem akarok. és segíteni sem hagytak. tényleg azt akarják, hogy belefulladjak az unalomba. majd szólok, ha már teljesen ellepett ez a szirupos,de semmiképpen sem édes dolog. unalom. még mindig. itt van, érzem a levegőben. vagy ahogy erdan mondaná: érzem a farkamban, ha jön. de nekem nincs farkam. éhes is. tehetetlen. gondolatai sincsenek már. neked karácsonyi hangulatod van? nekem sincs. 4 óra van. délután. még mindig nem ettem. dózer elment a vasárnapi blikkből a népszavához belpolosnak. eddig tök jó volt a bulvárral szidni. ismeretlen reel big fish szám a fülemben, furcsa. most megkértek, hogy kapcsoljam ki a gépet, mert mégiscsak lány vagyok, és beszélgessek a zsomborral. zsomborral nem lehet beszélgetni, nekem, mondjuk negyed éve. erdan pedig csak egy kilóval nehezebb nálam. micsoda traumák...megint icq