kedd, november 05, 2002
::..monday suxx..::
Nahát, olyan rég sírtam már egy bő órán keresztül
de most megsegített a hétfő, és igen! Na az úgy volt, hogy hideg, nagyon. Meg sötét. És én már otthon akartam lenni. És kicsit gyorsan bicikliztem én, és kicsit nem láttam asszem mindent rendesen a sapkámtól, na meg igazából nem figyeltem. És az utcánkba bekanyarodva persze hogy rögtön ott egy autó, amelyik orra kijjebb van, mint azt kéne, konkrétan az úton. Nem lett bajom, nem estem el, csak a festés
köhöm. Persze nem trabi volt a drága, hanem néni külön tudta hangsúlyozni, hogy ez
gyöngyházmetál, ami még a sima metálnál is drágább, mer csak a lökhárító 30 körül lesz ám, és bácsi meg azt, hogy örüljek, hogy nem a fényszóró, mer ilyet nem is tartanak boltokban, mert annyira szpesöl, és darabja száznemtommenyi a cukorfalatnak mármint ezer. És hát nem autóval voltam, hogy biztosító, nem ám
Persze családunk egyetlen férfi és egyetlen itthon tartózkodó tagja is tudta ápolgatni kicsi lelkem, tehát nem. Tehát én szobába, és hiperkarma, és hugica karjai közt akkor én testnedveket csorgattam szememből jó sokat. Mert akkor logikus gondolkodással megfejtés: se gyöngyös, se pest és továbbtanulós expó, se szlovák, meg semmi. És ez konkrétan tud arcul csapni, mert nem mondták még, any itthon sincs, igazából még persze nem is mondott semmit BB sem, mert csak
kiabált ugye. És jó, hogy felhívott zs, de nem jó, hogy azt kérdezte, hogyan megyek gyöngyösség. höö
sehogy? De majd egyszer lejönnek smafura. Jó lesz. Az legalább. Kollektív sajnálást akarok! Puszilás érte, éreztem.