hétfő, április 30, 2012
mindenkitől elnézést kérek, akinek szar az élete, de az enyém most már elég régóta király, úgyhogy egyrészt már várom a gebaszt, ami bebasz, másrészt meg sokat vigyorgok.
ma például foglaltunk repjegyet rióba, és épp narancsos mojitókat tolunk, nem is tudom, mivel lehetne most boldogabbá tenni.
péntek, április 27, 2012
Visszafordíthatatlanul felnövök lassan: önkéntelenül nagybetűzök a blogomban...
De lehet, hogy a bejelentett állás és az ipari léfacsaró is hozzátesz a felnőttséghez.
Annyit mondogattam, hogy "hát, az se baj, ha a portugált nem adom be idén, vagy úgy evör, csak a nagy szakdoga legyen meg", hogy most úgy tűnik, nem is fogom tudni beadni tényleg. Igazán időben elolvastam a rá vonatkozó infókat, és kiderült, hogy
előre kell elbíráltatni, beadás előtt. Erre meg már nem találok három tanárt május elsején (:
De adódik a kérdés: mit csináljak az előttem álló öt szabad napon? Persze azon kívül, hogy négyszer bemegyek dolgozni.
Lehet, hogy megpróbálok futni, bár még legalább egy hét múlva telik le az orvos által előírt pihenőidő, de hát mind tudjuk, hogy erre rászámolnak, mert úgyse tartja be senki, nem de? Az idő meg túl jó.
szerda, április 11, 2012
első nap az isiben, vegyes élmények, de jaj, én ezt még mindig élvezem, ez lesz a vesztem. aszondják nekem, hogy tanárnő.
egyszer egy glee részben mondja azt az egyik tanár, hogy 'végigszenvedjük a négy évet a görccsel a gyomrunkban, és mikor már nem lenne muszáj ide járni, akkor visszajövünk, hogy ugyanolyan gyomorgörccsel kelljen nap mint nap végigmenni a folyosón'. vagy valami ilyesmi.
és abszolút, visszamész azok közé a gonosz tinik közé, akik miatt gimi alatt végig szenvedtél, hogy újra azon stresszelj, vajon kicsúfolnak-e majd, ha piros cipőt veszel fel. mazochizmus. de ha néhánynak meg szimpi vagy, néhányan meg megtanulnak spanyolul, akkor nyert a világ.