vasárnap, január 29, 2012
az éjjeli szekrényen lévő lámpám olyan, ami érintésre bekapcsol.
bárhol megérinted, felgyullad a fény. eléggé tudatosítja benned, amire egyébként sosem gondolnál, hogy milyen gyakran érsz hozzá tárgyakhoz, mikor nem is akarsz. lehetne ilyet más dolgokkal is: jó lenne, ha mindig észrevenném, ha hozzáérek valaki lelkéhez.
elég messzire visszaolvastam
ezt a hipszter tumblit, és megint csak megerősített, hogy bár a hipszterek egyesével őrült menők, ha többet egymás mellé rakunk, akkor már teljesen szánalmasak. nehéz dilemma: hogy legyél menő úgy, hogy minden környezetben menő legyél, de ne legyél olyan, mint mások körülötted? még mindig nincs olyan stílusom, amit minden helyzetben szeretnék. meg a társadalmi elvárások, hjaj. járhat-e egy tanárnéni rövid, majdnem neonzöld szoknyában?
nagyon szeretnék otthon lenni. nem földrajzilag, hanem érzelmileg. meg nyarat akarok meg butaságokat csinálni.
kedd, január 17, 2012
én elküldöm életem eddigi főművét a tanárnak, ő meg több mint egy napig nem válaszol!!?? mikor én vért izzadtam ezért a dicsőséges 17 oldalnyi katalán szövegért?! igazán értékelhetné ezt a hatalmas tehetséget és erőfeszítést azzal, hogy rögtön elolvassa és könnyek közt megírja, hogy köszöni a megtiszteltetést.
(na jó, de tényleg írhatna valamit. péntekre kéne a jegy.)
vasárnap, január 15, 2012
kész, elküldtem véleményezni (:
5 more to go.
szombat, január 14, 2012
jaj, amikor lassan, de biztosan haladok, és egy óra múlva el kell mennem egy holnapig tartó szociálásra. pedig ma úgy befejezném, mint a huzat, 3000 karakter hiányzik.
szerda, január 11, 2012
az egyik kedvenc szomorú-szép számom a
videotape a radioheadtől, de szilveszter óta már lana del rey
video games-e is benne van a mezőnyben, nahát, milyen hasonló a címük.
a legtöbb buli egy ponton túl belőlem ki tudja hozni a szomorút, vagy valami saját frusztráció miatt, vagy azért, mert nem vagyok elég részeg még/már, és körbenézek, és sokkal több kis egyéni drámát látok sarokban ülni, mint ahányan tényleg jól érzik magukat egész éjjel. és az valahol igazából nagyon szép, amikor a dj eltalálja, és még szomorúbbnak lehet lenni, lehet sírni meg fájni, szerintem ettől nem szabad félni, én legalábbis nem tudok mindig vidám lenni, és ez így van jól.
ráadásul nem szomorúnak tűnő számok is be tudnak találni néha. ha antony szeretne egy új "
crazy in love"-ot, akkor javaslom az "
only girl"-t.
kedd, január 10, 2012
annyira gyűlölöm az érzést, hogy tudom, hogy a google-nak megvan az a (mostanában főleg katalán nyelvű) könyv, amire nekem szükségem lenne, meg is nézhetek belőle jobb esetben pár oldalt, rosszabb esetben szavakra rákeresve egy szűk ablakocskán keresztül rálátok pár sorra, igen, ez nekem releváns lenne, hadd olvassak el még pár sort, és bazmeg nem lehet megszerezni, menjek el barcelonába, ha szeretném a kis kezembe venni, vagy rendeljem meg amazonról 300 dollárért, de digitálisan, az ki van zárva, még ha fizetnék, akkor se. pedig már be van szkennelve valahol a világban.
2012 a képébe röhög minden sci-finek a hetvenes évekből.
vasárnap, január 08, 2012
tudom, hogy unalmas ez a "minden szar, ami magyar" diskurzus, de bazmeg malévval utazni olyan, mintha minden megállt volna '92-ben. az egy dolog, hogy a sztyuik talán akkor még fiatalok voltak, mert ne legyen diszkrimináció kor meg kinézet szerint, bár az volt az érzésem, hogy ez az a munkahely, ahova egyszer bekerültek emberek, és azóta esélye sincs bárki másnak, amíg ezek nyugdíjba nem mennek. (pocakos, őszülő, bajszos légiutaskísérőd biztos nem volt még máshol, azt hittem, hogy a pilóta jött ki egy kávéért.) de legalább néha mosolyogtak, legalábbis többet, mint egy alitaliánál, tudtak nyelveket is, no para.
de hogy az egyenruhát se sikerült azóta lecserélni, az egészen nyomasztó, nem beszélve a fedélzeti magazinról, amiben egyébként több oldalas smittpál-interjú feszített, aki az egyes számú törzsutas tudniillik. nem egy nagyságrend, rendben, de az air france magazin hazafelé jobb olvasmánynak bizonyult egy natgeónál. (
és a legjobbat mindig is a vueling fogja hozni.)
persze az utasoknál nyomasztóbb dolgot sosem fogunk találni.
hasznos dolgokat csinálni. nem megy.