vasárnap, január 30, 2011


beadtam, beadtam, beadtam! (:
de soká lesz még május és eredmény...
addig lehet mantrázni, hogy párizs párizs párizs.

11:13 du. |


szombat, január 29, 2011



juronicstól a testek filozófiája állítólag koreográfiai kísérlet, szerintem inkább "társadalomkritika a kortárs balettben for dummies", de azért jó kis darab. látszik, hogy nem egy trafó közönség jár a szegedi színházba, inkább a ráérő nagymamák, ezért juronics szinte magát mentegette a darab előtti kis felvezetőjében, amiért az első részben "felkavaró, idegtépő" a zene és "érthetetlen" a koreográfia, de a második részben feliratokat kaptak a táncosok, amitől kicsit demagóg érzése lett az embernek, de az biztos, hogy így nem kell kételkednünk abban, mit is akarnak ezzel az egésszel üzenni.

különösen túlcsordult a szívem, amikor a "politika" és az "elvek" feliratú táncosok narancssárga háttér előtt küzdöttek egymással (az elvek persze alul maradtak). reméljük, juronics nem üti meg a bokáját, mint a filozófusok.

február 25-én budapesten a nemzeti (legújabb szitokszavunk) táncszínházban, ha valaki megnézné magának.

11:16 du. |


kedd, január 25, 2011


túl sok tényezőt akarok figyelembe venni, hogy megtaláljam a tökéletes célpontot a comeniushoz.

- gábor-kompatibilis legyen
- szakmailag hasznos legyen
- meg tudjak élni az ösztöndíjból
- legyen szép ország, szimpi emberekkel
- legyen jó idő
- legyen jó kaja
- egy tenger is nagyon jó lenne
- legyen jó a helyi nyelv

ha az ismeretlen változók nem lennének ismeretlenek, már az is sokat segítene. pl. kapok-e valami szállást a sulitól? kapok-e valami plusz munkát? az országon belül hova kerülök?
mert mondjuk beírnám németországot is, ha lehetne olyan kritérium, hogy "de legyen valami trendi település", vagy finnországot, ha biztos nem küldenének el a sarkkörig, vagy svédországot, ha tudnám, hogy lesz olcsó szállás vagy extra munka... bár azért az északiakat őszintén szólva inkább kerülném, a dán tapasztalatokból kiindulva. leginkább csak módszertanilag vonzanak.

sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha pályázhatnék spanyolországba is : P
egyelőre csak franciaország első helye erős, mint a legkisebb közös többszörös.

3:32 du. |


csütörtök, január 20, 2011


ráadásul elkezdtem felfogni, hogy valószínűleg már csak öt hónapig vagyok diák. na és utána mi lesz? hirtelen megszűnik az árvaellátás, a szoctám, az ösztöndíj, a diákigazolvány, a kollégium, de közben még szakdogá(ka)t kell írnom, és egy kicsit most ez ijesztő.
sötét a jelen- és jövőképem éppen.

12:29 du. |



az a baj, hogy úgy érzem, elveszik a játékomat.

12:41 de. |


szerda, január 19, 2011


nem hogy jövő ősszel, de már most tavasszal fizetnem kell a portugál szakon. ideje eldöntenem, ér-e 120 ezer forintot ez a nyomorék kis ba-s diploma. elég szomorú, hogy ez nem egyértelmű, mert még egy középfokú nyelvvizsga is többet ér szvsz annak a szemében, aki kicsit is ismeri a tanszéket. nekem hálistennek van összehasonlítási alapom, a spanyol tanszék csak egy emelettel van feljebb, de fényévekben lehet mérni a színvonalbeli távolságot, pedig a spanyol se egy harvard, na.

az meg bosszantó, hogy ha a költségtérítéses néni már a félév elején ezt nyilatkozta volna, és nem azt, hogy még a jövő őszi félévem is államis, akkor nem is regisztráltam volna ősszel a portugálon, azaz most lenne még egy ingyen félévem. mert ősszel egy olyan tárgyam sem volt, ami nem ért volna rá tavaszig, most viszont van. a néni erre azt mondta, hogy gyorsan változnak a jogszabályok. szerintem meg csak elbaszta ősszel, és most hárítja a felelősséget, hogy gyakorlatilag az ő elbaszása miatt kell fizetnem.

annyira örülök.

a legrosszabb az egészben, és ami miatt a legidegesebb vagyok persze, az az, hogy a dél-amerika alapom fogja bánni. szóval a kérdés igazából ez: egy portugál ba-s diploma ér többet, vagy az, hogy államvizsga után eltávozzak A másik kontinensre? (persze erre felhasználhatnám azt a pénzt is, ami nemesebb célokra gyűlik sok-sok éve, de ennél én sokkal racionálisabb vagyok.)

na jó, igazából csak nem akarok fizetni ezért a szarért.

és még ez az idő is, bazmeg.

1:42 du. |


vasárnap, január 16, 2011


a bürokrácia a legnagyobb barátom.
például mi a szöszért kell kérvényt benyújtani ahhoz, hogy túlfutásos legyek, amiről majd bizottság dönt, ha egyszer úgyis engedélyezni fogják? azért, hogy a vizsgaidőszak értékes óráit ezzel az izgalommal tölthessem, nyilván.
ugyanígy papíron kell könyörögnöm, miután aláírattam a latin tanszéken, hogy ugyan fogadják már el az egyébként eltén elvégzett latin záróvizsgám eredményét a másik szakomon, és persze a kreditet még így sem fogadják be, csak felmentést adhatnak, de helyette végeznem kell mást.
satöbbi, satöbbi.

11:31 du. |


szerda, január 12, 2011


komolyan elgondolkodtam egy lottószelvény vásárlásán.
kihúztam az első tételt középkorból, az egyetlent, amit igazán tudtam. aztán egy olyat aranykorból, amiből tudtam ezt-azt. írásbelivel összességében négyes. boldogság.
majd nyertem egy snickerst egy snickersszel.
majd megvettem az utolsó darabot abból a szoknyából (féláron), amit még szeptemberben nagyon nézegettem a zarában.
majd találtam egy elfogadható télikabátot.
és még a villamos meg a busz is rögtön jött.

5:26 du. |


hétfő, január 10, 2011


szerencsére az etr egészen mást gondol a tanulmányaimról, mint a költségtérítéses néni az egyetemen, úgyhogy a csúnya szigorlat után majd rohangálhatok a to-ra - és filózhatok, ha mégsem úgy van, hogy még két ingyen félévem van, hanem csak egy, vagy akár egy se. például hogy megéri-e fizetősen befejezni a portugált.

(közben aaargh, legyen már vége a szigorlatnak, akárhogy is.)

1:31 du. |


csütörtök, január 06, 2011


ez a szigorlatra tanulás nagyon nem akar menni. túl nagy az anyag, túl elérhetetlen (alig nyitva tartó könyvtárak, hiányzó jegyzetek), sosem olvastam el ezeket igazán, és most sincs kedvem meg időm se. középkor és aranykor. blöeh. bárcsak szerda este lenne már.

(a múltkori négyes lett, mert költészetet és színházat egyáltalán nem kérdeztek. juhé.)

4:02 du. |


szerda, január 05, 2011


szeretném megkérni szalai annamáriát, hogy annyiszor büntesse meg az mr2-t, ahányszor leadja a "három pont" című felejthetetlen számot. felejthetetlen, mert az a négy kibaszott sornyi refrén a buta háromhangos gitárral az elején napok óta kiirthatatlan a fejemből, pedig ennél rosszabb számot rég hallottam. az előadóját nem tudom, és nem is akarom.

10:51 de. |


kedd, január 04, 2011


ó, ez a kínos érzés, mikor bután megyünk vizsgázni. lehet, hogy nem fél napja kellett volna megnézni a tételsort és rádöbbenni, hogy itt sokkal több embert kérnek, mint a szemináriumon... annak pedig mennyi értelme van, írókról és költőkről tanulni, akitől nem olvastunk semmit. de még a kötelező listában sincs egy csomótól semmi. a verseket meg nem kedvelem. fejből verset elemezni a legnagyobb hülyeség.

egy év múlva már talán nem írok ilyen gyermeteg dolgokat, én magam sem érzem méltónak a vizsgáról való rinyálást : P

2:27 de. |


hétfő, január 03, 2011


ebben a félévben minden eddiginél többet tanultam, hát még többet dolgoztam, ami egyrészt jó érzés, kevésbé vagyok renitens, kevesebbszer kell meghunyászkodni, beégni, bár még így is akad, másrészt viszont azt érzem, hogy lemaradok valamiről, az emberekről, meg a kint történő dolgokról.
ráadásul épp a galego gonzalo torrente ballesterről olvasok, és azt érzem, galíciában is lemaradtam egy csomó mindenről. sokkal jobban felfedezhettem volna magamnak az egészet, és ott még csak nem is a tanulás vagy a munka tett keresztbe, hanem én magamnak, mert a rosszidő elől begubóztam a szobámba a géppel, rengeteg sorozatot néztem és leginkább csak a magyar barátnémmel barátkoztam, illetve ugyanazzal a pár csöndes lánnyal, és csak az utolsó hetekben találtam galegókat, tájfutást, új kocsmákat, épületeket, italokat, ételeket. miért csak az utolsó héten kóstoltam meg a licor cafét? miért csak a legvégén kerestem meg a tájfutókat? miért nem kóstoltam meg azt az undorító halat (lamprea), amíg még szezonja volt? legalább a könyvtárban ültem volna az ágyam helyett...

na és mostanában annyira erős honvágyam van spanyolország felé, és mindenki megy, csak én nem. hiába a nemesebb cél, aka dél-amerika, az még olyan soká lesz...

nyafogás off, vissza tanulni. lebegjen a szemem előtt a közelebbi jutalom: az új orosz-mongol kifőzde a népszínház utcán.

10:47 du. |