csütörtök, október 28, 2010


últimamente hatalmas hisztikriszti vagyok minden egyes alkalommal, mikor éhes vagyok. közben picit aggódok is, mert a julcsi ilyeneket mesélt a cukorbetegségéről.

7:25 du. |


hétfő, október 18, 2010


én szeretnék jófej lenni, vicces, szórakoztató, easy-going, kedves, laza, önzetlen, nem egoista és nem köcsög, de mostanában nem megy. bocs mindenkitől. belülről sem jó.

11:04 du. |


vasárnap, október 17, 2010


ja és persze nyilván találnék valamit, ami minimális erőfeszítéssel kalóriákhoz juttatna, de ráadásul valami finomat szeretnék enni, mint általában, ez a baj.

7:55 du. |



éhesen kurva hisztis tudok lenni. attól is, ha magamra kell főzni, így aztán nem főzök, és az éhségtől még hisztisebb leszek. most itt fekszek látszólag nyugodtan, de valójában... inkább nem is mondom, mert teljesen bolondnak nézel.

7:45 du. |


péntek, október 15, 2010


én bírom olykor a modern művészetet, DE.
pontosan az ilyenektől kapok sikítófrászt.
százmillió kézzel készített porcelánszotyi, amin két éven keresztül hatszáz munkás dolgozott. miért? hogy átadják az üzenetet:

"Ai Vej-vej alkotásával egyrészt azt kívánta bemutatni, hogy egy sűrűn lakott országban elveszhet a személyiség. Az installáció másik gondolata pedig az, hogy az interneten keresztül sok millió ember kapcsolódik össze szerte a világon."

ráadásul nem lehet mászkálni rajta, ahogy eredetileg tervezték, mert a szálló por egészségtelen. tehát pontosan olyan, mintha leszórtak volna százmillió szotyit, ami egy picit kevesebb pénzbe és munkába került volna, hogy egy ilyen bullshit üzenetet közvetítsenek.
valószínűleg így nézett ki a kreatív folyamat: "vazzeg, mi lenne, ha csinálnák kurvasok szotyit porcelánból? - oké oké, de kell valami ötlet, amivel el lehet adni. - hm. sok van belőle. mint a kínaiakból. meg mint az internetezőkből."


két dolog jut erről eszembe.

az egyik, hogy a villamosmegállókban lehet látni a plakátot, amin a raiffeisen bank büszkén hirdeti, hogy tíz éve támogatja a kortárs művészetet, és ennek örömére ráraktak a plakátra egy semmitmondó festményt, amiben benne van egy római tizes. hát igen, kb ennyi az üzenete: "a kortárs művészet ronda és béna és üres, de most ebbe bele kellett raknom egy tizest valahogy, és ebből meg is szeretnék élni."

a másik, mikor dániában a teljes kiábrándultság után már direkt hülyére vettem a tanárokat, kitaláltam egy teljesen eredeti ötletet a projekthétre (lefényképeztem embereket az út szélén, amint tartanak egy stoppos táblát, de rajta olyan szavak, amire vágynak, pl happiness meg family, nagyon kreatív volt mindenki), majd letöltöttem a fotosoppot, teljesen kezdőként teljesen gagyi, direkt giccses képeket csináltam belőle. a lehető legkevesebb időt és energiát öltem bele, és direkt ezt a százszor ismételt klisét lőttem el.
magamat az iskola előtt egy olyan táblával fényképeztettem le, amin asszem csak annyi volt, hogy "away". nem esett le nekik.
a tanárok és a diákok is el voltak ájulva. mennyire jó, mennyire fantáziadús, taníts meg minket is fotosoppolni. ekkor végleg és örökre kiröhögtem őket.

igazából kb ezt gondolom a kortárs művészet jelentős részéről. és nagyon elszomorítana, ha ebben a világban kellene bármilyen szinten is dolgoznom.

8:49 du. |


csütörtök, október 14, 2010


- vigyázat, nyafogás -

nyáron még őrülten kiegyensúlyozott voltam, kis munka, napsütés, sok nyugis este, idő erre-arra, főzni, ilyesmi. nem is értettem, hogy lehet bárki idegbeteg.

most meg reggeltől estig egyetem vagy meló vagy valamelyikre készülés, éjjel tanulás, a pasim látom úgy napi öt percre, arra sincs időm, hogy elmenjek fodrászhoz vagy végre venni egy kabátot/csizmát, vagy hogy fussak, de még arra se nagyon, hogy sorozatot nézzek, hehe. bencével elméleti nagymamák vagyunk: arról ábrándozunk, hogy lekvárt főzünk és megtanulunk kötni.

pedig sokkal összeszedettebb vagyok, mint régen, egy csomó dolgot nem hagyok az utolsó pillanatra, alig hagytam még ki órákat, pedig heti négyszer van 8-kor vagy 830-kor. cserébe nem is emlékszem, mikor ültem le valakivel utoljára egy kocsmában vagy mikor főztem negyedóránál tovább tartó kaját.

most befejezem, mert készülni kell a portugál órára, amit utálok : P

10:54 de. |


szerda, október 13, 2010


utálom ezeket a jelentéktelen kis banánhéjakat, amiken úgy el tud csúszni a kedvem, hogy utána többszörös csigolyatörés miatt szabadságot vesz ki tőlem.
az a bizonyos lepke megrebegteti a szárnyát kínában, én pedig kaparhatom magam össze a sírás határán.

és nem, nem menstruálok, csak egy ilyen hülye liba vagyok.

10:26 du. |


hétfő, október 11, 2010


egyrészt a mai órámon megvilágosodtam, és a szakdogámban a kétnyelvűségről fogok írni - valószínűleg összehasonlítok egy quechua-spanyol és egy spanyol-angol szöveget. a témavezetőmnek is tetszett az ötlet. kicsit tartok tőle, eléggé maximalista, de közben meg a legnagyobb koponya a tanszéken, ráadásul ő van benne leginkább a kortárs dél-amerikában.

másrészt múlt pénteken végre kiderítettem, hogy még van két államilag támogatott félévem, és két napig tartott, mire leesett, hogy akkor jobban járnék, ha még jövő ősszel is beiratkoznék, amihez az kell, hogy ne diplomázzak le mégse portugálból tavasszal. így aztán lesz még árvaellátás, szoctám, diákigazolvány. így aztán mégis még másfél év az első (és második) diplomámig.

még annyi, hogy iszonyú gyorsan telik ez az ősz.

12:16 du. |


péntek, október 08, 2010


azt hiszem, hogy a köcsög nőgyógyászokat máglyán kéne megégetni.

12:55 du. |


csütörtök, október 07, 2010


egy picit bosszant, hogy semmire nincs időm. szuper volt berlinben kicsit kizökkenni ebből a napi robotból, de túl hamar vége lett. egy kibaszott este se tudok elmenni sörözni, ma pl a holnapi zh miatt.
még ha teljesítenék mindent rendesen és időben, nem is zavarna ez a folyamatos pörgés. ha nem lennék mindig két lépéssel magam mögött. és ha néha beleférnének a pajtások.

viszont! egyszerre tanítok a nyelvsuliban és tanulok mindenféle módszertani dolgokat az egyetemen és hospitálok egy gimiben, és ez igazából tök izgi és lelkesít. a család egyik fele azt mondja, hogy "hát igen, végül is pedagógus család vagyunk", a másik fele meg azt, hogy "isten őrizz, hogy pedagógus legyél, azok mind hülyék". (pedig már késő...)

1:09 de. |