hétfő, július 23, 2007


lisszabonban vagyunk, az eseményeket pedig olvassátok itt.

11:56 du. |


csütörtök, július 19, 2007


faro nagyszeru, ilha deserta csodalatos. ma tavira.

11:19 de. |


vasárnap, július 15, 2007


anyutól kértem gyógyszereket utazásra. adott fogfájásra valót. nézem, az van a hátulján, hogy október egyesülés, leningrád. 86-ban lejárt : D

10:59 de. |


szombat, július 14, 2007


nincs otthon net tegnap óta, a család haldoklik.
este jönnek anyu barátnői hozzánk, meglepem őket tapas-vacsival. bevásároltam hozzá, hazaimbolyogtam vele biciklin, és végig éreztem a friss bazsalikom illatát. olyan jó úgy bevásárolni, hogy aztán jó ránézni a pénztárnál a dolgokra. ropogós bagett, mindenféle zöldség és gyümölcs, szirene, márványsajt, friss fűszerek...

3:54 du. |


kedd, július 10, 2007


iszonyatosan
unalmas
itthon.

10:42 du. |



nem vagyok egy nagy feminista, de az ilyentől én is kétségbeesek. még nyaraláson volt két kissrác, 14 körüliek, mosogattak. egyik megjegyezte, hogy örül, hogy nem nő, mert akkor ilyet nem kell majd csinálnia. jííík!
aztán itthon is szabadságon van mindkét szülő, találjátok ki, melyik tesped a tv előtt meg zenét hallgatva szinte egész nap, és melyik mos, vasal, főz szinte egész nap. és előbbi mikor jött az eső nem ám kiment a ruhákért, hanem be kéne ám hozni a ruhákat, mert esni fog az eső.

4:07 du. |


hétfő, július 09, 2007


annyira szégyellem ezt az országot azok után (is), ami a melegfelvonuláson volt. mert hogy a tisztességben megőszült nyugdíjas nénik otthon sopánkodnak, hogy mivé lett a világ, hát azt megszoktuk. de miért kell kimenni az utcára, csak azért, hogy megdobálják őket? miért kell zsidózni? fogadni mernék, hogy egy felvonuló se dobált vissza, meg sosem dobált még egy árpádsávos tüntetésen se. á, sosem lesz itt normális élet.

12:54 de. |


vasárnap, július 08, 2007


hazaérés montenegróból. 17 óra volt a kibaszott út. nem káromkodok. belgrádban nagyon meg lehet szívni a nemlétező táblákat.
montenegró meg olyan, mint amilyennek várja az ember: nagyon szép a tenger, a hegyek, a történelmi épületek, de minden szemetes, sokat dudálnak és van burek. viszont nem olyan hűde-olcsó, sör étteremben van 1 eurótól, de inkább 1,3-1,8, kaják 5-10 euró, bolt az mondjuk mint itthon. hogy kicsit gasztro-blogger legyek már megint: az éttermek annyira szánalmasak, mintha lenne egy sztenderd étlap, amit kiadott az állam, hogy akkor mindenhol ennek kell lennie. pár egyszerű hús (csevap meg bécsi szelet), hal két fajta (első és másodosztályú, illetve kék vagy fehér), plusz még egy-kétféleképpen elkészített tintahal, és néhol rák. sopszka - többnyire nem finoman. semmi fantázia, semmi egyediség, a legfelkapottabb helyeken is látszólag ugyanaz az ismétlődő, 10-15 ételt tartalmazó étlap.

4:01 de. |